Ki a mádáfáká az a nyugati újságíró?
A nyugati újságíró Buddha reinkarnációja, de mielőtt a lábujját nyaldosnánk, gondolkodjunk már bammeg!
Mindig csodálattal figyeltem, ahogy a hazai sajtó kezeli a nyugati médiában megjelenő cikkeket hazánkról. Mintha maga a sors csapna le az arcunkra egy nadrágszíj képében, vagyis az ezerarcú jó isten vetne ránk egy pillantást. Hiszen Nyugat-Európában és Ámerikában az újságírók nem húsvér-emberek, hanem olyan isteni lények, akik ellentétben az átlagpógárokkal, képesek az agyuk közel 99%-át hasznosítani. Azért nem mondhatunk 100%-ot, mert akkor már Buddhává váltak volna, és huss a világűr.
Így kvázi bódhiszattvaként, vagyis felvilágosult isteni lényként még itt tengetik életüket e gyarló Földön, és sohasem feledkeznek meg arról, hogy jótéteményeikkel, azaz alapos, professzionális, minden szempontra kiterjedő, empatikus, a történelmi és gazdasági összefüggéseket jól ismerő, a közép-európai történelemből írt több száz oldalas doktorijukat felhasználó gyöngyszemek kerüljenek ki a kezeik közül, amelyekben hazánk társadalmi-gazdasági és politikai berendezkedését elemzik. Mit nem adnék érte, ha egyszer nyugati újságíró lennék, aki a bonyolult magyar nyelv egyetlen szavának ismerete nélkül is minden tudnék e kissé titokzatos és nem túl nagy népről. Hiszen ez már misztikum, ami csakis isten által adatott meg eme nagyszerű hölgyeknek és uraknak.
De elég az imádatból, jöjjön egy nagyszerű példa! December 23-án egy hazai média: „borús hangvételű írást Közép-Kelet Európáról az egyik legbefolyásosabb német napilap.” Nevesül a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). Mint egy híres német újságíró botránykönyve állítja, Németországban semmiféle eszmei irányzatok nincsenek, mindenki ugyanazt szajkózza, de azért az illendőség kedvéért tegyük hozzá: német konzervatív napilap. Bár ez tényleg szart sem jelent.
Néhány idézet: „Általában véve a Balti-tenger, az Adria és a Fekete-tenger által határolt területen még nem számoltak le a kommunizmus örökségével. "Köztes-Európa" államaiban a privatizáció a versenyt akadályozó oligarchikus rendszerek kialakulását segítette, és a politika és a gazdaság között olyan szürke zóna alakult ki, ahol a korrupció és a szervezett bűnözés "úgy virágzik, mint egy melegházban". Vlagyimir Putyin orosz elnök fellépésével végleg szertefoszlott a régió nyugatosodásának illúziója, és a térségnek az orosz revizionizmus, az amerikai közömbösség és a német békéltetési politika miatt immár biztonsági kihívásokkal is szembe kell néznie. Ezt a kihívást pedig tovább erősíti belpolitikai-gazdasági rendszerük gyengesége.”
Tehát elmagyarázom, hogy mit írt ez a szerencsétlen. Tehát mi itt Keleten mindannyian mucsaiak vagyunk, hiába jött a nyugati tőke és főleg a német tőke, hiába akarnak itt békéltetni meg befektetni, a mucsai keleti nem elég hálás azért, hogy hatodannyi bérért ugyanazt a munkát végzi például egy autógyárban. Pedig hatodannyi bérért ugyanazt az életszínvonalat és kulturált viselkedést lehetne megvalósítani itt is, mint Nyugaton, csak ezek itt nem tudnak varázsolni, hogy ezt megcsinálják. Inkább hepciáskodnak, frusztráltan hőbörögnek, és számon kérni a filléres fizetéseket. Pedig csak várni kéne az idők végezetéig, és akkor jólétben is felzárkóznánk a Nyugathoz, de addig is, amíg csórók vagyunk, azért legyünk kedvesek kulturáltan étkezni, szemetelni, utazni és viselkedni, mint Nyugaton, hiszen a nyugati nagy cégek bár fizetést nemigen osztanak, ellenben megcsillantották itt a fényt az ezeréves aljnövényzet országaiban.
Ugye ez itt a lényeg, de a szóban forgó cikk sem erről beszél, dehogy, mert fingja nincs a lényegről, hanem holmi eszmefuttatásba kezd a nyugati kultúráról satöbbi. Vagyis szerinte a mi mucsaiságunkhoz annak nincs köze, hogy kvázi összeszerelő üzem és rabszolgahad vagyunk. Az égvilágon semmi. Ehelyett mindenért a korrupció felel. A korrupció tombol. De hogy a korrupció miatt ne tudtunk volna felzárkózni a Nyugathoz, ez valamiféle nyugatias lekezelő überfaszaság, hiszen ott is lépten-nyomon erről hallunk. Főleg annak fényében bizarr ez az állítás, hogy például a Strabag, amely azért az autópálya-építkezéseken nagyon-nagyon nagyot szakított, nyakig szaros lett Ausztriában. De sebaj, itt csupán elhintették a magas kultúra magvait, de ezeknek, mármint nekünk, ez sem kellett.
A privatizáció miatt kialakult oligarcha stimmel, ám ennél sokkal lényegesebb, hogy a privatizáció során bezárták a gyárakat, lapátra tették az embereket, miközben a piacot szőröstül-bőröstül bezabálták a nyugatiak. Azután teleszórják az országot a termékeikkel, amelyek közül sok nem is ugyanaz, mint odaát. Kóla satöbbi. Hogyan lehetne nyugatias életszínvonalat és kultúrát ott felépíteni, ahol a helyi lakosság nem rendelkezik azokkal az eszközökkel (hitel, termelőeszköz, megtakarítás, korrekt munkabér stb.), amivel ezeket megteremthetné?
Az oligarcha esetében mindig felmerül a szólás, hogy csak az első milliót ne nézzük. Ugye mert aztán már lehet „normálisan” is üzletelni. Az „első millió” mifelénk még csak pár éve vagy évtizede történt, ezért nyilván nagyon zavaró. Nyugaton persze ez sem igaz, hiszen az első millió az égből pottyant, illetve mindenki zseni volt és két keze munkájával kereste meg az első milliót. Tehát mikor mifelénk kihasználva az elbaltázott jogi környezetet, ami sehogy sem védte a helyi fogyasztókat, a vadkapitalizmus jegyében kifacsarták az országot a nyugati befektetők, akkor az rendben volt, semmiféle erkölcsi hordalék nem halmozódott fel, de ha a magyar „üzletember” – legyen az posztkomcsi vagy fidesznyik – csinálta ezt, akkor az már eltávolította az országot a Nyugattól. Persze a korrupció gusztustalan dolog mifelénk, ezt hangsúlyozom, dehogy a Lajtán túl mindenki nektárba merítené a lábát, az már csupán egy erős IQ-hiánnyal párosítható. Az oligarchák ott ugyanakkora taplók, mint nálunk.
Természetesen már nem kell siránkozni az elcseszett rendszerváltás miatt, de egy percig ne gondolja senki, hogy írott malaszton kívül bármit is ad a Nyugat azért, hogy hozzájuk felnőjünk. Miért adna? A hazai GDP 80%-át a hazai munkaerőt foglalkoztató nyugati multik állítják elő. Vagyis ők határozzák meg a hazai bérszintet, a beszállítóiknak ők fizetnek, és a lánc így fut le az alvállalkozókig, és persze mindvégig ugyanazért a munkáért töredéket fizetnek, mint Nyugaton. Ez az evolúció, mint ahogy az Európai Unió is erre épül. Mi mindig valamiféle hagymázas eszmék bűvöletében olvadozunk, csak minek. Oké, eltűnik Orbán a NER-rel együtt és az elcseszett közjogi berendezkedésüket visszaállítjuk az 1990-es alapjaiban elcseszett közjogi berendezkedésre, akkor mi lesz? Akkor kibaszott nagy demokráciában fogunk élni, és mindenki boldog lesz a havi nettó 80 rugós pénztárosi fizetésével a Tescóban heti 60 órában? Vagy akkor hirtelen a nyugati cégek majd felemelik hálájuk jeléül a fizut, és azt mondja a CEO odaát, hogy inkább kettővel kevesebb űrutazás a nyári szünetben, de ezek a magyarok megérdemlik az uniós átlagbér felét? Lófaszt a seggünkbe!
