IGEN!

Fukuyama is támadja Orbánt, aki egyfajta hevenyészett politikai esszészerű gulyáslevest fogalmazott meg Tusványoson. Intelligens ember ezt a politikai munkássága részeként kezeli, és eszébe nem jut, hogy ebből társadalmi tragédiát vizionáljon. Fukuyama még 1992-ben tette közzé nagyívű politikai vízióját, miszerint a liberális demokrácia elterjedésével a világ egységessé válik. Vagyis szerinte ha egy pornószínésznő Los Angelesben a villa kertjében a feszített víztükrű medencébe ejti erotikus nagylábujját, majd leszop egy méretes falloszt traktorgumi szájával, az ugyanaz, mintha egy magát röntgenfelvételnek álcázó magasvidéki etióp üveges szemmel bámulja az erodált földet, ahol utoljára 50 éve láttak elszáradt gumót. Nagy rajongója vagyok a civilizációelméleteknek, gondoljunk csak Spenglerre, Toynbee-ra vagy éppen Huntingtonra, amelyek a kultúrák sokszínűségére építették fel elméleteiket, de ez a szerencsétlen Fukuyama, aki ázsiai bevándorló gyermekeként nem találja saját identitását sem, igazán kiveri a biztosítékot.

Szerinte mindent überelnek ezek az úgynevezett magasztos eszmék – ahol nem igazság van, hanem az igazság lehetősége, nem egyenlőség van, hanem az egyenlőség esélye, amelyet persze sokan, mintegy több milliárdan eleve nem tudnak kihasználni –, ezért elég, ha az egész emberi civilizáció térdre borulva imádja a liberális demokráciát. Vagyis szerinte a nagy elvek a lényeg, és hogy holnap éhen döglik valaki, az nem számít. Vagy ha mégis gyanúm szerint az utóbbi a lényeg, akkor talán soha nem is lesz egységes a világ a liberális demokrácia égisze alatt. Kivéve, ha a kapitalizmus arról fog szólni, hogy ahová beteszi a lábát a tőke, ott nem a kíméletlen profitszerzés lesz az elsődleges feladata, hanem az, hogy a harmadik világbeli nyomorultakat a Los Angeles-i pornókurvák életszínvonalára emelje. Majd túrja fel a síromat valaki, ha ez sikerül!

 NEM!

Fukuyama ama felelős amerikai gondolkodók egyike, akik a Szovjetunió összeomlása után érdemben és átfogóan értékelték a kirajzolódó új világot. A kétpólusú világ megszűnése után arra a következtetésre jutott, hogy eltűntek az alapvető ideológiai különbözőségek, és az emberiség számára legígéretesebb és legtöbb hasznot hozó liberális demokrácia végre előtörhet olyan földrészeken, régiókban, ahol az eddig ellenséges ideológia miatt nem volt lehetőség az átalakulásra. Különösen pozitívumként értékelendő, hogy Fukuyama neokonzervatív értékrendje átalakult, és az USA elmúlt évtizedekben bekövetkező katonai intervenciója miatt átértékelte nézeteit, legalábbis pontosította azokat. Egyfajta megértésre törekszik az eddigi tendenciózus, bár értékrend alapú koncepciója mentén, vagyis a liberális demokráciák megteremtése nem lehet úgymond külső szellemi intervenció eredménye, hanem a belső alapokat és értékeket is erősíteni kell, a szerves fejlődés lehetőségét is minél erőteljesebben kell támogatni még akkor is, ha ez a két folyamat némiképpen ellentmondásban áll egymással. Vagyis az angolokra, franciákra és amerikaiakra jellemző több százéves demokráciaépítésre egyszerűen nincs idő, ezért a lokális és globális értékeket kell közös nevezőre hozni.

E tekintetben Fukuyama jogosan támadja Orbánt, amikor e kettő 1990 óta eltelt viszonylag konszenzusos együttéléséből az egyik felet egyszerűen ki akarja írtani a házasságból. A helyi mintákon alapuló liberális demokrácia Magyarországon egyszerűen életképtelen, hiszen nem előzte meg több százéves társadalmi fejlődés, ráadásul hiányzik az erősen polgárosult középosztály, illetve túlságosan szűk ahhoz, hogy a társadalom meghatározó erejeként, mint egy éber és élénk lelkiismeret őrködjön a demokratikus elvek felett. Ezért Fukuyama szerint is Orbán elefánt a porcelánboltban, aki az elmúlt 25 évet negligálva falnak megy, olyasfajta rendszerelméleteken gondolkodik, amelyek gyakorlati megvalósulására nem sok esély adódik, viszont a már eddig is megtépázott társadalmi szövetet véglegesen kilyuggatja, és pár év múlva Magyarország lehet az első scifi állam, ahonnan a nagy televíziós társaságok élőben közvetíthetik a Szárnyas Fejvadászt.