A magyar politikai élet karanténba zárta magát. Ezzel lezárult az út, ami sehová se vezetett. Politikai zombik rohangálnak a magyar ugaron. Az ún. baloldalnak ki kéne tenni végre a táblát, hogy game over, és jöjjenek az újak, az ártatlanok. Zárják magukat fagyasztóládába, hibernálóba vagy kriptába, mit bánjuk mi, csak szűnjenek meg. Így a Fidesz is darabokra hullhatna, és kimagozhatnánk belőlük az értéket, a férges meg mehetne a kukába. Vagy pedig maradnak a jobb- és baloldali rokonok a világ végezetéig. Igen vagy nem?

IGEN!

Van egy álmom, kezdődik Martin Luther King híres beszéde, majd lepuffantották. Nekünk is van egy álmunk, még pedig történelmietlen módon az, hogy 1990-ben egy olyan törvényt fogadtak el, miszerint a rendszerváltás után a régi vezető káderek, szakszervezetis-KISZ-es duplanullák, a vállalatoknál politikai alapon kinevezett vezetők mind eltűntek egy gigantikus késő-kádári panoptikumban, így a Fidesz is megőrizte régi önmagát, és a mostani tirannoszaurusz helyett egy decens öltönyös ember maradt. Mivel sajnos ez az álom nem valósult meg, lássuk hát, mi kéne ide radikálisan és gyakorlatiasan, hogy előre induljunk már végre. Vagyis hiábavaló mindenféle értelmiségi halandzsa, őszinte és nyugatias gondolkodás, különböző rendszerelméletek, ha a fejétől bűzlik a hal, és az urambátyám-világ mindent überel holmi eszmei háborúsdiba csomagolva, pedig csak a hülyegyerekek, vagyis mi egy végtelenített eastern-filmet látunk Szomjas György után újracsomagolva.

Ha pragmatikusak akarunk lenni, és a 24. órában már érdemes leegyszerűsíteni a gondolkodásunkat, és hagyni a hagymázas eszméket a francba, mert a sokat szidott globális verseny elrohan mellettünk, mint a mágnesvonat, és esélyünk sem lesz felkapaszkodni rá. Szóval első körben ezt a három irtózatos baloldali pártot a földdel tenném egyenlővé, a benne ügyködő aktivistákat és tagokat önmérsékletre inteném, és javasolnám, hogy eredeti végzettségüket elismerő okleveleiket kaparják elő a tárolóból, és induljanak el egy civil élet felé. Vagy még a fellendülő építőipart ajánlanám nekik. Lehet itt fagyasztó, hibernáló, derítő, buldózer, Taigetosz, csak húzzanak el gyorsan! Miután ezek eltűnnek a placcról, jöhetnek az újak. (Azok a tagok, akik pedig nem exponálták magukat a hazai közélet pöcegödreiben, választhatnak magukat új alakulatot, hiszen nyilvánvalóan sok jóhiszemű és tehetséges ember próbál meg érvényesülni a jelenlegi pártstruktúrában is.)

Olyan friss arcok kellenek, akiknek semmi közük a 2010-ig regnáló pártgarnitúrához és gazdasági elithez. Persze abszolút független emberek nincsenek, de mégis egy össztársadalmilag elfogadott erkölcsi minimumot elérő egyének csak akadnak szép számmal. Emellett nincs szükség a nagy tudású, ám idős generáció politikai nagyotmondásaira sem, mert ők egészen más világban szocializálódtak, és minden a nyugati kultúra iránti elkötelezettségük ellenére sem értik a 21. század igényeit és lehetőségeit. Az önmagában édeskevés, hogy holmi demokratikus elvekről hablatyolunk, és naponta tízszer elmondjuk tükörben, liftben, étteremben, kávéházban, mikrofon előtt. Ez semmit sem számít, hiszen nincs mögötte kohézió, csupán érzelmi kitörések racionális mázzal leöntve. Jöjjenek azok, akik valóban a rendszerváltás után önerőből és szorgalomból, tehetségből építették fel magukat, karrierjüket, cégüket, eszmerendszerüket, tudományos munkásságukat, művészetüket, gyárukat satöbbi satöbbi. Nem árt, ha értik a világ folyamatait, és ha a globális kifejezést minden negatív jelzőjével együtt is képesek elfogadni és előnyükre fordítani, mint nagybetűs valóságot, és ezzel akarnak főzni nekünk valami finomat. Ők csináljanak nekünk igazi baloldalt!

Ha ez bekövetkezik, akkor a Fidesz valószínűleg padlót fog, hiszen evidencia, hogy bár 2010-ben saját tehetségük és programjuk alapján nyertek, de idén már csak az ellenzék katasztrofális erőtlenségének és végtelen hiteltelenségének köszönhetik a sikert, illetve a válság óta lassan átalakuló világot bizonyos szinten sikeresen dekódolták, csak éppen a kurucos mentalitás sok esetben abszolút kontraproduktív. Mindemellett mindenki elkopik idővel annak rendje és módja szerint, és a Fideszt a kopás és erodálás erőteljesen fenyegeti. (Egyébként éppen emiatt anarchia is bekövetkezhet, mivel nincs a másik oldalon jelenleg ellenpólus. Vagy/és átsiklunk egy laza orwelli világba, ahol a potenciális ellenzéket megcsináló vállalkozókra ráküldik a NAV-ot meg a TEK-et., amit már a konzervatív értelmiségi réteg sem fogadna el, hiszen a mi vagy ők szlogen ebben a kontextusban értelmét veszítené.) Ha összeáll egy hiteles baloldal, amiben egyébként az LMP-nek egyértelműen szerepe lehet, akkor a Fideszen belül földrengésszerű erjedés indulhat meg, mert most csak egy a zászló, mi vagyunk a nép, meg nem leszünk többé rabszolgák dumákat kérődzi a párt kommunikációs irodája. E szlogenek igazságtartalma létező problémákra világítanak rá, csakhogy egy Fidesznek nevezett nemzeti-globális vállalat kebelén belül meglehetősen skizóhatást ér el.

A széteső Fideszben egyébként több pártot is látok, ami mindenképpen több ideológia egészséges megjelenését is lehetővé tenné a hazai politikai palettán, vagyis nem kellene egy fedél alatt lakniuk vadidegen csoportosulásoknak. (Amúgy is mindkét oldalon sok a degenerált képződmény, jó lenne egy mentálhigiéniai OKJ-s képzést tartani a delikvenseknek.) Tehát kialakulhat egy kereszténydemokrata, egy igazi konzervatív és egy nemzeti liberális Fidesz. Utóbbiak közé sorolhatjuk például Pokornit vagy éppen Navracsicsot, vagyis a legcizelláltabb gondolkodásúakat. Ez utóbbi eszmének van amúgy is a magyar történelemben a legnagyobb hagyománya, hiszen a dualizmus alatt véghez vitt páratlan sikerek is ide kötődnek. Most nem sorolom az eredményeket, nagyjából ezeknek köszönhető, hogy most még itt vagyunk, és nem rombolt le mindent a mucsa. Végül pedig a választási törvényen kéne fabrikálni, kulcskérdés a kétfordulós választás visszaállítása, így nem kellene már az első fordulóban összebútoroznia a vasorrú bábának Jancsi-Juliskával.

Csatlakozz Facebook-oldalunkhoz!

NEM!

Semmi értelme ezen fantáziálni, ugyanis a gravitáció törvényszerűségének megfelelően a hazai politikai közeg egyre inkább csúszik lefelé saját súlyánál fogva, és akár egy kisgömböc, minden magába olvaszt: gazdaságot, kultúrát, médiát, társadalmi szférát satöbbi, vagyis már szinte nincsenek olyan csoportosulások, értelmiségi közegek, tevékenységi körök, amelyek így, úgy vagy amúgy ne lennének érintettek az elmúlt 24 év politikájában. Nincs már jobb- vagy baloldal, hanem egységes hazugságba állt össze minden. Még azok is, akik nem érintettek, valójában tudtuk nélkül is érintettek. Hiszen akaratlanul is egy levegőt szívtak a politika boszorkánykonyhájában kotyvasztókkal, vagyis ép ésszel már nehezen lehet távozni e közegből és radikálisan kivonni magunkat. Talán már csak az ufók segíthetnének, akiket hirtelen idepottyantana a sors. A gondolkodásmód, a viselkedéskultúra, a sztereotípiák, a hangulatok, a problémamegoldások mind-mind sematikussá váltak, olyasféle sablonok menték történnek, amelyek a rendszerváltás óta eltelt időszak lényegi elemeivé váltak, ilyesféleképpen beívódtak a közös tudatalattinkba. Vagyis nincs itt már szűz, aki száraz lábbal átkelhetne a mocsáron.

Ráadásul a Milla vagy éppen a 4. Köztársaság kapcsán rá kellett ébredni, hogy a politika valójában nem alulról jövő kezdeményezés, hanem nagyon is elitista magatartás eredménye. Vagyis bizonyos emberek, lehettek akár ti is, azt mondják: most csinálok egy pártot, írok programot, kitalálom a hagymázas szlogeneket, erős gazdasági elképzeléseket fabrikálok, amiknek a farvizén elevickélek, és meghatározok egy-két társadalmi réteget, akik majd pajzsra emelnek. Az ellenállás mint olyan kontraproduktív. Ahhoz ugyanis forradalmi hangulat kell. Magyarországon apátia van és pesszimizmus, mint mindig. Még 2006-ban állt legközelebb a nép ahhoz, hogy némi túlnyomás következtében erőszakkal zavarja el a politikai vezetést, de még a Gyurcsány-bagázst sem sikerült eltakarítaniuk az útból.

Az elitista magatartás része az is, hogy az általam meghatározott programhoz szervezem a tagokat, pártolókat és szavazókat. Nem lájkoltathatom a Facebookon a programomat, mert iszonyatos anarchia alakul ki, aminek a vége egy jó berúgás valami romkocsmában. Mindemellett pénz, pénz és pénz kell. Mindenhez. Ehhez is. A pénz pedig mindig a gazdasági háttérhatalomtól érkezhet, vagyis rögtön az alapítás pillanatában elköteleződik az új párt, illetve rövid pórázra kerül. Lehet itt ordítozni a pulpitusról, ha senki sem fizeti a pártiroda villanyszámláját, nincs telefonos flotta és még egy rendes öltönye sem akad az elnökségnek. Sőt, az sem árt, ha a programunkat kinyomtatjuk.

A végső érv, hogy nem fog itt történni semmi: a lehetséges társadalmi rétegek, akik talán a legkevésbé érintettek az elmúlt 24 év gazdasági-politikai sárdobálózásában, bizonyos értelemben olyan személyeket tekintenek példaképüknek, akik viszont a sárdobálásban mélyen érintettek. Másrészt én még nem hallottam olyan egyesületet, mozgalmat, politikai csoportosulást, amely világosan és reálisan összeállított volna egy világos és reális jövőképet a magyarság számára. Már olyanra gondoltam, amely a korábban említett félperifériából ezt a cselédnépet a centrális országok szintjére emeli mondjuk 50 év múlva. És itt nem kérek olyan közhelyeket, mint növelni kell a termelékenységet, csináljunk startupot még Juliska néniből és Tóni bácsiból is a zsákfaluban, tudásalapú társadalom buzogjon fel még a csatornából is. Itt ugyanis a fundamentális problémákat kéne orvosolni először is (demográfia, adózási környezet, működésképtelen állami adminisztráció, alacsony gazdasági aktivitás, analfabéta munkanélküliek, hazai tőkeerő és nyugati értelemben vett bankrendszer hiánya, alacsony államadósság stb. stb.).

Csatlakozz Facebook-oldalunkhoz!