A tüntetésekkel kapcsolatban fordulópontról beszélni olyan, mintha Frakk kalandjait újra leforgatnák.

Hadd legyek kicsit ünneprontó! Először is: tüntessen a jó nép, abból baj nem lehet! Sokan mondják, hiszen mindenki szeret dramaturgiailag kiélezett kifejezéseket használni, hogy most fordulópont következhet be a Fidesz-ellenes tüntetéseket illetően, és most valami igazi ellenzéki erő jelenik meg a porondon. Ez azonban fals dolog, még pedig azért, mert a különböző Fidesz-ellenes csoportok szubkultúrái nem egyeznek egymással. A 10-20 ezer ember, akik megjelent a netadó elleni demonstrációkon egyrészt nem túl nagy létszám, másrészt teljesen heterogén halmaz, és bár jelentős részben liberálisok alkotják, azonban más csoportjaik az „odaverődöttek”, azaz a frusztrált proteszt tömeget képviselik. Nem hiszem, hogy a nemzeti liberálisok, akik a társadalom gerincét alkotják, egyeztethetők lennének azokkal a liberális véleményformálókkal, akiket – és most eufemisztikusan fogalmazok – a Soros által immár 24 éve támogatott liberális irányvonal hullámai elértek/elérnek.

Szerintem az 1825-ben elindult reform országgyűlésekkel és az 1867-es kiegyezés után olyan energiatartalék és szellemi örökség halmozódott fel ebben az országban, hogy a Kádári mélyigénytelenség ellenére is létre tudunk hozni egy hazai gyökerekkel és eszmei háttérrel rendelkező nemzeti liberalizmust, illetve artikulálni tudjuk azt. Hiszen a rendszerváltás óta eltelt időszak legfőbb problémája, hogy a társadalom gerincét alkotó nemzeti liberalizmusnak nincsen pártja. (Pokorni errefelé tendált, de ő nem párt.) Különben megint az SZDSZ-es zsákutcába jutunk. Az a baj, hogy akárcsak Orbánban, ugyanúgy bizonyos liberálisnak mondott emberekben is küldetéstudat munkál, vagyis hívők, ahol az isten önmaguk.

Visszatérve a szubkultúrákra, egyes pontokon egyezhetnek az ellenzéki csoportok véleményei, de ha összesen például tizenkét pontot nevezünk meg, akkor hat-hétnél tovább nem jutunk. Vagyis érthetőbben fogalmazva, azok meghatározható tömege, akik tiltakoznak a Fidesz egyes ámokfutásra emlékeztető intézkedései miatt (és nem biztos, hogy megjelennek az utcán), a legkevésbé sem akarják, hogy a mostani ellenzéki pártok bármelyike is hatalomra jusson. Így egy választás alkalmával inkább senkire vagy a Fideszre szavaznak, mintsem hogy a DK vagy MSZP nyerjen, és a hozzájuk csapódó SZDSZ-MSZP panoptikum.

Ezeket a mélyben megbúvó törésvonalakat úgy lehetne elsimítani, ha vadonatúj pártok születnének, és ahol a populizmust száműznék, hiszen az európai, demokrata szavak hallatán az emberek alszanak tovább, vagy inkább felnyerítenek hangosan. Ennél azért többet kellene felmutatni, például amit mindig megemlítek: hogyan zárkózunk fel Nyugathoz, illetve ha jópofizunk a nyugati multiknak, akkor azon túl, hogy hihetetlen nagy demokraták leszünk, mikor kapunk valami normálisabb fizut. Az persze senki sem tudhatja, vagy csak összeesküvés-elméletek igazolhatják, hogy a tüntetések szervezői áttételesen vagy nem milyen kapcsolatban állnak a hivatalosan is ellenzéki pártokkal, szerveződésekkel. Csakis tabula rasa alapon lehet jelentősebb népszerűséget elérni, mert azért 10-20 ezer ember egy agglomerációval együtt 2,5 milliós Budapesten nem egy égindulás-földszakadás.

Itt csatlakozhatsz Facebook-oldalunkhoz.